A Csongrád Megyei Kormányhivatal a hódmezővásárhelyi Emlékponttal együttműködésben 2015 óta rendez kiállításokat, könyvbemutatókat és szakmai rendezvényeket, amelyek célja Magyarország kommunizmuskori történelmének bemutatása. Ezek egyik eleme a Pártkontroll szoba a hivatal első emeletén, amely abban az irodában kapott helyet, ahonnan irányította a kommunista diktatúra a helyi közigazgatást 1960-tól 1989-ig. A kiállítóhely most újabb elemmel, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által összeállítottSorsfordításcímű állandó tárlattal bővült, amelyet Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője, a Tornyai János Múzeum igazgatója mutatott be.

Magyarországon a paraszti társadalom 1945 és 1962 között roppant meg, amelynek utolsó, 1958 és 1962 közötti hulláma volt a szövetkezetesítés, amely gyakorlatban a kényszer-kolhozosítást jelentette – mondta a történész. Embereket erőszakkal kényszerítettek a termelőszövetkezetekbe. Ennek során mintegy egymillió gazda veszítette el földjét, s lett tsz-tag, vagy szovjet kategóriával élve „kolhozparaszt", amelynek súlyos társadalmai következményei is lettek. A gazdák idegrendszerét felőrölte ez a folyamat, megnőtt az öngyilkosságba és az alkoholizmusba menekülők száma, sőt a pszichiátriák nyilvántartásaiban új kategória jelent meg, a téeszesítés miatt megbetegedettek csoportja. Miklós Péter rámutatott: ha az emberek elveszítik anyagi javaikat, jövedelmüket, gazdasági erőforrásaikat, akkor politikai mozgásterük is szűkül, nem lesz pénzük, társadalmi presztízsük, befolyásuk.

A kiállításnak számos hódmezővásárhelyi vonatkozása is van, megemlékezik a Fehérgárda mozgalomról, a gazdákról, akik nyíltan, akár a párt- vagy tanácsi fórumokon, vagy akár a sajtóhoz fordulva ki merték mondani, hogy ellentétben a propagandában megjelenő önkéntes csatlakozással valójában fizikai erőszakkal kényszerítve, sztálinista módszerekkel hozzák létre ezeket a szövetkezeteket.
A szocialista korszakban három nagy fázisa volt a mezőgazdaság szerkezetének és a paraszti társadalom átalakításának. A földosztás volt az első fázis, amelynek nem volt célja életképes gazdaságok létrehozása: erre a választások megnyerése miatt, propaganda céllal került sor az akkor földművelésügyiminiszter, Nagy Imre vezetésével. Hetven éve, 1948 nyarán Rákosi Mátyás az egypártrendszer kiépítésével párhuzamosan megfogalmazta, hogy a parasztságot termelőszövetkezetek és termelőszövetkezet csoportok létrehozásával kell megrendszabályozni. Az igazi nagy kommunista erőszakhullám a paraszti társadalom szétzúzására és a parasztságnak, mint az önálló gazdálkodó és erőforrásokkal rendelkező, öntudatos társadalmi rétegnek a megszüntetésére az 1958 végén indult „szövetkezetesítés" volt. Ez pedig Kádár János nevéhez fűződött.

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága által összeállított kiállításnak ez a legfontosabb üzenete – fogalmazott a történész –, hiszen a kádári diktatúrát hajlamosak vagyunk puhább, enyhébb, „gulyásosabb" szocializmusként emlegetni, a gyakorlatban azonban ez – főként a Kádár-korszak elején – a Rákosi-rendszer, a sztálinizmus és a szovjet típusú erőszak-berendezkedés tényleges folytatása és megvalósulása volt.
A kiállítás és a Pártkontroll szoba a Csongrád Megyei Kormányhivatal szegedi, Rákóczi téri épületének első emeletén tekinthető meg a hivatal nyitva tartási idejében, tárlatvezetésre ahttp://titkarsag@csongrad.gov.hu e-mailcímen jelentkezhetnek az érdeklődők.