Karcagon, immár ötödik állomásán nyílt meg az Emlékpont vándorkiállítása, a
Rákosi börtönei. Az ötvenes évek büntetés-végrehajtási intézeteit, a
börtönök és internálótáborok világát megidéző tárlatot Miklós Péter, a
hódmezővásárhelyi közgyűjtemény vezetője ajánlotta a közönség figyelmébe
szerda délután a Győrffy István Nagykun Múzeumban.

A Rákosi börtönei című tárlat 2014-ben nyílt meg Hódmezővásárhelyen az
Emlékpontban. A vándoroltatható kiállítás az elmúlt szűk két évben az ország
számos pontján járt már, bemutatva a Rákosi Mátyás kommunista diktátor által fémjelzett korszakot.

A múlt század ötvenes éveinek elejére politikai foglyokkal teltek meg az ország börtönei, internáló-, és kényszermunkatáborai. Miklós Péter megnyitó beszédében áttekintette a kommunista terror időszakának politikai, társadalmi és börtönviszonyait, melyet a kényszervallatások, a zsúfoltság, az őrök kegyetlenkedései és a kilátástalanság jellemezte.

A vásárhelyi intézményt vezető történész párhuzamba állította a szegedi Csillagbörtön "híres" politikai foglyainak, Rákosi Mátyásnak, Kádár Jánosnak és Szálasi Ferencnek "négy fal közötti" életkörülményeit - előbbi zárkája egész nap nyitva állt és szabadon járkált írnoki helye és cellája között, sőt pártgyűléseket is tartott - a kommunizmus "Ne csak őrizd, gyűlöld is!" világával. Miklós Péter végezetül felhívta a figyelmet arra is, hogy az 1956-os forradalmat követően ismét
politikai foglyokkal teltek meg a börtönök Magyarországon, valamint Kádár
kicsinyességét jellemezvén elmondta, hogy a kommunista diktátor "utánanyúlt"
az őt 1951-ben börtönbe juttató akkor már Szovjetunióbeli száműzetésben élő
Rákosinak.