Az első világháború száz évvel ezelőtti befejezésére és Tisza István miniszterelnök meggyilkolásának századik évfordulójára emlékezve rendezett tudományos tanácskozást a hódmezővásárhelyi Emlékpont. A máig rejtélyes körülmények között megölt Tisza István utolsó szavait – „Ennek így kellett lennie" – a címében megidéző tanácskozás előadó a száz évvel ezelőtti események máig tartó hatását is bemutatták.

A korszakról nemrég Az elátkozott köztársaság címmel könyvet jelentetett meg Hatos Pál, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar dékánja, egyetemi docens, aki nyitóelőadásában a Tisza-gyilkosságra a magyar közvéleménynek arra adott reakcióit elemezte. A világháború végét már mindenki várta a vékony egyenruhában a fronton harcoló katonáktól a korábbi gabonatermésnek csak a töredékéből készülő kenyéren élő itthoniakig, akik sorsukért mind a miniszterelnököt tették felelőssé. Ma sem tudni, kinek a megrendelésére érkezett két teherautóval a Róheim-villába az a különítmény, amelynek tagjai a Tisza Istvánt vigyázó csendőröket leszerelték, majd végeztek az egykori miniszterelnökkel.

Vizi László Tamás, a Kodolányi János Egyetem rektorhelyettese 1918. november 16. napjának budapesti történéseit vette górcső alá előadásában. Mint rámutatott, az alacsony létszámú és emiatt határozatképtelen képviselőház önfeloszlatása eleve aggályos volt jogilag, amelyet követően a főrendi ház is beszüntette a működését, s az is kifogásolható, hogy a minisztertanácsi ülésen a kormány hatáskörét meghaladva változtatták köztársaságra az ország államformáját. S bár az Országház épülete előtt összegyűlt, a köztársaság kikiáltását ünneplő tömeg a filmhíradókban spontán és önfeledt demonstrációnak tűnhetett, valójában megrendezett esemény volt a munkások, a szakszervezetek és a kivezényelt iskolások részvételével.

Gulyás László, a Szegedi Tudományegyetem professzora a trianoni határok kialakulását bemutató előadásában felhívta a figyelmet, hogy amíg a Magyarországgal határos országok a versailles-washingtoni békerendszer egyeztetései során kifejthették, mely területeket követelik Magyarországtól, addig a magyar felet a tárgyalóasztalhoz sem engedték, s az egyéves egyeztetést követően kialakított szerződéstervezet átadását követő napon volt lehetősége gróf Apponyi Albertnek a magyar álláspont kifejtésére, amelynek érveit nem építették be a diktátumba.

A rólunk, de nélkülünk meghozott döntés emiatt is hordozta magában azokat a feszültségeket, amelyek két évtized múltán ismét világháborúhoz vezettek.
Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője, a Tornyai János Múzeum igazgatója Forradalom forradalom hátán Magyarországon, 1918–1920 című, a konferenciát záró előadásában rámutatott: a forradalmak minden esetben gyors és radikális gazdasági, politikai és társadalmi változásokat hoznak, s párhuzamot vont a három év alatt Magyarországon bekövetkezett eseménysorozat és a nagy francia forradalom szakaszai között.

Az 1918-as, baloldali indíttatású őszirózsás forradalmat 1919-ben a kommunista kísérlet, a tanácsköztársaság követte, amelyre 133 nap után a teljes magyar társadalom nemet mondott. Ezt ugyanebben az évben egy úgynevezett ellenforradalom követte, amely során Horthy Miklós kormányzó hatalomra jutása után, 1921-re – Németh László szavaival szólva – Habsburg-restaurációra került sor, Habsburgok nélkül. Így a történelmi Magyarország politikai rendszere született újjá, immár azonban a trianoni határok között.