A rómaiak elöl az Anniviers-völgybe menekült vagy a kalandozás idején "ott ragadt" magyarokról lesz szó kedden délután öt órakor az Emlékpontban.

Salamin András szakmáját tekintve építőmérnök és matematikus, aki helytörténettel és ‑ saját megfogalmazása szerint ‑ "magyar őstörténeti kalandozással" is foglalkozik. A svájci Hun-völgy különös történetével családtörténeti kutatása során találkozott: Martin Salamin, az előadó ükapja 1835-ben a sárlavinák és a kőgörgetegek elöl menekülve választotta új otthonául a Kárpát-medencét, őseinek hazáját. A dél-nyugat svájci Wallis kantonban, a Rhone folyó alsó völgyében található az a szépséges, elzárt és nehezen megközelíthető táj, melyet négyezer méteresnél magasabb hegyek öveznek. A franciául Val d’ Anniviers-nek nevezett völgyben majdnem mindenkit Salaminnak hívnak, akárcsak az est előadóját, aki könyvet is írt a hunok alpesi honfoglalásról. Salamin András azt nyilatkozta, hogy nem hagyják nyugodni azok a történelmi problémakörök, amelyeket agyonhallgat a hivatalos történelemtudomány.

A kutató szerint a svájci hunok völgyében élők a hunok, akik a 451. évi catalaunumi csatát követően menekültek oda vagy a 936-ban errefelé kalandozó, és ott ragadt magyarok leszármazottai. Az annivardok ‑ Rousseau egyszerű, szorgalmas, de vendégszerető népként jellemezte őket ‑ valaha hun–magyar nyelvet beszéltek, s nyelvük egészen a 16. századig fennmaradt. Salamin szerint számos más bizonyíték is őrzi a hun-magyar rokonságot. Az ég felé törő hegyek között található meredek csúcsok övezte települések nevei, Penszék, Luk, Náva, Návaszék vagy éppen a völgy legnagyobb települése Vissioe (magyarosan Vizsoly) egyértelműen magyar hangzást mutatnak. Az itt élők leggyakoribb családnevei a Salamin mellett a Barna és a Kálló voltak. Még érdekesebb talán, hogy a névhasználatban egészen a legutóbbi időkig a családnév megelőzte a keresztnevet és házaikon rovásírásos családjeleket is felfedeztek a kutatók. Az itteni épületek építésmódja, szigetelése, fedőanyaga és zsindelyezése megegyezik a székelyekével. A házakon ma is ott vannak a hunok jelének tartott tulipándíszek, valamint a házakba belevésik az építő nevét és dátumát is. A völgyben található egy 800 évesre becsült, fagerendába vésett rovásírásos felirat is. A völgylakók halottkultusza szintén a rokonsági teóriát erősíti: a temetés után ‑ a környék más helyeitől teljesen eltérően ‑ hosszú és élénk halotti tort tartottak, míg a temetők sírkeresztjein hatágú csillag jelenik meg, mint ősi napszimbólum. A táj 18. századi kutatói leírták, hogy az ott élők regéi, mondái, a magyar népmesékhez hasonlatosan, az ember és a természeti erők küzdelméről szóltak.

A svájci Hun-völgy különös történetét mintegy százhúsz képpel illusztrált előadáson mutatja be Salamin András november 24-én 17 órai kezdettel az Emlékpontban