A kötet szerzői bemutatója június 10-én, szerdán 17 órakor lesz az Emlékpontban. Az írónővel Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze beszélget.

Milyen egy ember élete, vagy lehetet-e gyerekkora annak, akinek édesapja egy éves korában etnikai tisztogatásoknak esik áldozatul, majd családja életben maradt tagjaival együtt, háborús bűnösként telepítenek ki szülőfalujából? Teleki Júlia délvidéki helytörténeti kutató, a szerbiai magyarsággal szemben elkövetett tömeggyilkosságok elszenvedője és kutatója Göröngyös utakon című könyve viszontagságos életútját tárja az olvasó elé. A szerző fáradhatatlan és hathatós tevékenységének köszönhető a dél-bácskai település emlékművének felállítása, illetve Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségének eltörlése.

Teleki Júlia visszaemlékezésében így ír családja tragédiájáról: „Tíz hónapos voltam mikor elvitték édesapámat, és soha többé nem jött vissza. Kivégezték. Két hétig a nővérem hordta neki az ebédet, a többi magyar gyerekkel együtt, mivel az asszonyoknak kocsival, lóval dolgozni kellett a szerb gazdáknál. Persze térítés nélkül. Mikor utoljára vitte az ebédet, azt mondták neki, hogy apád már nem éhes. A nővérem látta amint kocsik hagyják el a községháza udvarát, a kocsikról az emberek keze lába lógott. A kocsik aljából csurgott a vér. A nővérem akkor volt 13 éves. A szörnyű látvány mái napig az emlékezetében él. A halottakat a falu szélén lévő sintérgödörben földelték el." Mintegy ezer áldozatot kutatott fel Teleki Júlia, az ő neveik is megtalálhatók a könyvében. 18 éven keresztül 18 keresztet állítottak fel Csúrogon, ‑ a meggyilkoltak emlékhelyét másnapra ismeretlenek mindig lerombolták ‑ míg végül az emlékmű megépülhetett.