Bár voltak elveszett, nem célba jutott küldemények, az első és a második világháború idejéből számos tábori levelezőlap őrizte meg a front és a hátország közötti személyes kommunikációt.

A katonaélet relikviáit is bemutatja a Tornyai János Múzeum Férfiak a múltból című kiállítása, amelynek kurátora s egyben a közgyűjtemény néprajzkutatója, Terendi Viktória szerda délután beszélgetett Nagy háborúk pár sorban címmel a kiállítás terében a vásárhelyi származású Benyhe Zsuzsanna néprajzi gyűjtővel.

A hódmezővásárhelyi származású Benyhe Zsuzsanna – akit a vásárhelyiek inkább leánykori nevén, Fejes Zsuzsaként ismernek – a Belső-Szőrháton élt nagyapjának, Héjja Imre, és két bátyjának, az idősebb, Ferenc és a fiatalabb, Sándor levelezését mutatta be. A három fiútestvér a dél-olasz és a montenegrói fronton harcolt, közülük Ferenc, mint akkoriban szemérmesen mondták, odamaradt a háborúban, míg Sándor rokkantként térhetett haza. Imre sebesülés nélkül érkezett haza 1918-ban, s 1919-ben családot alapított.

A levélváltások egyik témája volt édesapjuk elhunytakor a hagyatéki ügyek tisztázása és a komoly sérülést szerzett Sándor a nagy ütközet előtt két levelet is írt. Egyikben – számítva életének elvesztésére – elbúcsúzott a családtól, míg a másikban túléléséről adott hírt. Bár a harc folyamán súlyos sérülést szerzett, túlélte az ütközetet, ám tévedésből a családtól búcsúzó levél került postára.
Terendi Viktória a második világháborúban a fonton szolgáló katonáknak írt levelezőlapokat mutatott be. Ezekben egy vásárhelyi család nőtagjai, a gazdálkodás napi gondjait osztották meg a távol lévő férfi családtaggal, írtak az időjárásról, tanácsot kértek, kit vegyenek fel a cséplési munkák idejére, s milyen szerződést kössenek velük. A sorok közül kiolvasható, hogy a családból hiányzott a fronton lévő fiú és testvér, de nehezen pótolták a gazdaságban gépészként betöltött munkáját is.