Az órán szó volt az antijudaizmus és antiszemitizmus fogalmáról, valamint arról is, hogy sajátos többes – magyar és zsidó – identitás jellemezte a hazai zsidóságot, s hogy az izraelita vallásúak magyar nemzet melletti elkötelezettségének egyik legemlékezetesebb jele az első világháborúban való tömeges részvételük, s áldozattá és hőssé válásuk.

Tragikus sorsként elevenített föl Miklós Péter olyan életutakat, amelyekben a négyévi első világháborús katonai szolgálat után alig két évtizeddel haláltáborokba kerültek az egykor a hazáért harcoló magyar zsidók, s ugyanaz az állam rekesztette ki és fosztotta meg jogaiktól – és végül életüktől – őket, amelyért ők az életüket tették kockára.