Az előadó hangsúlyozta: a forradalom megvalósításában a hallgatóság soraiban ülő fiataokkal azonos életkorú középiskolások és egyetemi hallgatók fontos szerepet vállaltak, s a szegedi diákoknak tudniuk kell, hogy a forradalom követeléseit elsőként a szegedi egyetemisták fogalmazták meg.

Miklós Péter, aki maga is a gimnázium öregdiákja, szólt Magyarország szovjetizálásának 1945 és 1950 között lezajlott folyamatáról. Mint elmondta, ez magában foglalta az 1947-es, csalással megvalósult kékcédulás választásokat, amely után folytatódott a többpárt rendszer felszámolása, így 1950-re kialakulhatott a tanácsrendszer. A moszkvai emigrációból hazatért moszkoviták, mint Rákosi, Gerő, vagy Farkas Mihály a hazánk területén állomásozó szovjet csapatok támogatásával kiszorították a helyi kommunistákat – mint Kádár János, vagy Rajk László – a hatalomból. A kommunista hatalom megerősítését szolgálta az „elnyomásügyi minisztériumként” működött Államvédelmi Hatóság, amelynek harmincezres létszámú, telefonnal, gépkocsihasználattal és fegyverrel is megerősített egysége a párt közvetlen érdekeit szolgálta és Rákosi rendszere idején közel egymillió ember ellen indult bírósági, illetve egyéb hatósági eljárás.

1956. október 16-án a szegedi egyetemen mondták ki először a fiatalok azokat a követeléseket – a szovjet csapatok távozása és független Magyarország -, amelyek a forradalom célkitűzéseivé váltak – mondta el Miklós Péter. Csongrád megye városaiban a tüntetők a szovjet hatalom jelképeit eltávolították, így Szegeden, Makón és Szentesen a szovjet hősi emlékműveket döntötték le, míg Hódmezővásárhelyen a ma az Emlékpontban látható Iván szobrot vontatták le talapzatáról.

A megtorlás nem kímélte a fiatalokat sem, a vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium végzősei közül tucatnyian távoztak külföldre, míg többen szüleik forradalom alatti tevékenysége miatt nem jelentkezhettek a felsőoktatásba. A kádári megtorlás során a forradalmat követően 229 halálos ítéletet szabtak ki, hét személyt a börtönben töltött idő alatt vertek agyon, s több mint huszonhatezer politikai ítélet született és a forradalom után, a munkástanácsok működését támogató tüntetőkre leadott sortüzekben száznyolcvanan vesztették életüket.